Nem mindegyik hímivarsejtnek a megtermékenyítés a célja

2019.07.13

A hímivarsejtek mindössze 0,25%-ának a célja a megtermékenyítés.

Miközben ők elindulnak a petesejt felé, a gyilkos és a torlaszoló spermiumok milliói kezdik meg munkájukat, hogy megsemmisítsék vagy megakadályozzák a gyenge vagy esetlegesen idegen férfitól származó hímivarsejtek célba érését.

Ennek hátterében az áll, hogy azokon a napokon, amikor a nők termékenyek - evolúciós ismeretek alapján - a férfiaknál is hajlamosabbak a félre lépésre.

Ugyanis - feltételezések szerint - a nőnek biológiai vágya, hogy különböző spermiumokat fogadjon magába, mert így tudja biztosítani a spermiumok versenye révén, hogy a majdani gyermeke a legjobb, legerősebb géneket örökli.

A férfi pedig nyilván azt szeretné, hogy az ő hímivarsejtjei termékenyítsék meg a nőt, ebben segítenek a gyilkos és a torlaszoló spermiumok, akik arra szakosodtak, hogy elpusztítsák a riválisokat, de legalább elállják az útjukat és ne engedjék őket célba érni.

A gyilkos spermiumok erős fruktóz-motorral rendelkeznek, ami segít nekik, hogy villámgyorsan behatoljanak a hüvelyből a méhbe. A DNA-érzékelőikkel felkutatják az idegen spermiumokat és a sejtmérgükkel elpusztítják őket.

A torlaszoló spermiumok úgymond önmagukat áldozzák fel. Nyálkás falakat alkotnak és elállják a méhhez vezető utat. Így megvédik a "megtermékenyítő spermiumokat" az esetleges későbbi behatolóktól, ha a nő időközben másik férfival is közösülne.

Kiderült az is, hogy ha a férfi féltékeny, akkor a szervezete több blokkoló és gyilkos hímivarsejtet termel, mint egyébként. Sőt, ha huzamosabb ideig nem látja a párját, azaz nem ellenőrizheti, hogy nem volt másik férfi a közelében, akkor megnövekszik a szexuális aktivitása és majdnem kétszeresére nő a spermiumok száma is.

Érdekes viszont, hogy ugyanannak a férfinak a régi spermái önként áldozzák fel magukat és adnak helyet az újaknak, támogatva ezzel a legegészségesebb DNS célba juttatását.