Emlékeink a sejtek szintjén

2019.12.27

Az első két sejtünk találkozásának pillanatától minden tapasztalat és benyomás, melyet az anyaméhben tapasztaunk, döntően meghatározza a későbbi életünk alakulását. Éreztünk az anyánk érzelmeit, hogy várt-e minket, fiúnak vagy lánynak akart és azonnal értesültünk minden testi és lelki változásról, amit megélt ebben a 9 hónapban.

Joanna Wilheim brazil származású pszichoanalitikus, kutatásai során a sejtszintű emlékezetet vizsgálja.

Szerinte a hímivarsejt és a petesejt létrejöttének pillanatától kezdve, egészen a találkozásukig, vagyis a fogantatás pillanatáig rögzülnek azok a tapasztalatok, élmények, amiken ez a két sejt keresztülment. Wilheim nézete szerint, már ettől a mikromomentumtól kezdve elindul a magzat tanulási folyamata.

Mint tudjuk, a férfiak élete során a hímivarsejtek folyamatosan termelődnek, így ezek a sejtek az éppen aktuális információkat rögzíti az apa testi és lelki állapotáról.

A nőknél viszont más a helyzet.

A petesejt "ősöreg". Az a petesejt amiből magunk fogantunk az éppen annyi idős, mint az édesanyánk - ugyanis a nőknél a petefészkek az első sejtek között jönnek létre a méhen belüli növekedés során, és velük együtt a petesejtek őskezdeményei is, amelyből később a gyermek megfogan.

Ez azt jelenti, hogy amikor az édesanyánk magzatként fejlődött a nagyanyánk méhében, már akkor létrejöttek a szervezetében azok a sejtek, amiből mi magunk fogantunk meg sok évvel később.

Női vonalról tehát az anya egész élettörténetének az információi kódolva vannak bennünk, valahol a sejtjeink mélyén.