Emlékeink a sejtek szintjén

Az
első két sejtünk találkozásának pillanatától minden tapasztalat és benyomás,
melyet az anyaméhben tapasztaunk, döntően meghatározza a későbbi életünk alakulását.
Éreztünk az anyánk érzelmeit, hogy várt-e minket, fiúnak vagy lánynak akart és
azonnal értesültünk minden testi és lelki változásról, amit megélt ebben a 9
hónapban.
Joanna Wilheim brazil származású pszichoanalitikus, kutatásai során a sejtszintű emlékezetet vizsgálja.
Szerinte a hímivarsejt és a petesejt létrejöttének pillanatától kezdve, egészen a találkozásukig, vagyis a fogantatás pillanatáig rögzülnek azok a tapasztalatok, élmények, amiken ez a két sejt keresztülment. Wilheim nézete szerint, már ettől a mikromomentumtól kezdve elindul a magzat tanulási folyamata.
Mint tudjuk, a férfiak élete során a hímivarsejtek folyamatosan termelődnek, így ezek a sejtek az éppen aktuális információkat rögzíti az apa testi és lelki állapotáról.
A nőknél viszont más a helyzet.
A petesejt "ősöreg". Az a petesejt amiből magunk fogantunk az éppen annyi idős, mint az édesanyánk - ugyanis a nőknél a petefészkek az első sejtek között jönnek létre a méhen belüli növekedés során, és velük együtt a petesejtek őskezdeményei is, amelyből később a gyermek megfogan.
Ez azt jelenti, hogy amikor az édesanyánk magzatként fejlődött a nagyanyánk méhében, már akkor létrejöttek a szervezetében azok a sejtek, amiből mi magunk fogantunk meg sok évvel később.
Női vonalról tehát az anya egész élettörténetének az információi kódolva vannak bennünk, valahol a sejtjeink mélyén.