Beágyazódás- két élet összekapcsolódása

AZ EMBRIÓ ÜZENETE: MARADOK!

Fogantatás után a petesejt útnak indul, mivel önálló mozgásra nem képes, így hullámzó csillók terelik a méh felé.

Az életben maradásának feltétele, hogy mielőbb tápanyagokhoz jusson.

Amíg az anyai szervezettel nincs összekapcsolódva, addig a saját sejtjeinek tartalék tápanyagait használja. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés tovább folytatódhasson még időben - mielőtt ezeket felhasználná - be kell jutnia a méh üregébe és hozzá kell kapcsolódnia az anya vérereihez.

Közben nagy változások történnek: az eddigi folyamatos osztódások által kialakult sűrű sejtcsomóból, egy folyadékkal teli gömbbé változik, aminek az egyik részén összegyűlő sejtekből fejlődik ki a magzat, a külső rétegből pedig a magzatburok - ami majd védelmezi őt, és kialakítja a kapcsolatot az anyával.

Amikor beér a méh üregébe a külső gyűrűn elhelyezkedő sejtek, olyan enzimeket termelnek, melyek a méh belső, lágy falát képesek kivájni és rácsatlakozni.

Mélyen befúrja magát a méhfalba, a magzatburokból pedig ujjszerű képződmények nyúlnak ki, amik "megcsapolják" az anya vérkeringését. (egyesek szerint a vámpír mítosz eredete, ennek a folyamatnak a tudatalatti felidézése)

A folyamat neve beágyazódás, vagyis az anya-magzat kapcsolat biológiai megfelelője.