Beágyazódás- két élet összekapcsolódása
AZ EMBRIÓ ÜZENETE: MARADOK!
Fogantatás után a petesejt útnak indul, mivel önálló mozgásra nem képes, így hullámzó csillók terelik a méh felé.
Az életben maradásának feltétele, hogy mielőbb tápanyagokhoz jusson.
Amíg az anyai szervezettel nincs összekapcsolódva, addig a saját sejtjeinek tartalék tápanyagait használja. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés tovább folytatódhasson még időben - mielőtt ezeket felhasználná - be kell jutnia a méh üregébe és hozzá kell kapcsolódnia az anya vérereihez.
Közben nagy változások történnek: az eddigi folyamatos osztódások által kialakult sűrű sejtcsomóból, egy folyadékkal teli gömbbé változik, aminek az egyik részén összegyűlő sejtekből fejlődik ki a magzat, a külső rétegből pedig a magzatburok - ami majd védelmezi őt, és kialakítja a kapcsolatot az anyával.
Amikor beér a méh üregébe a külső gyűrűn elhelyezkedő sejtek, olyan enzimeket termelnek, melyek a méh belső, lágy falát képesek kivájni és rácsatlakozni.
Mélyen befúrja magát a méhfalba, a magzatburokból pedig ujjszerű képződmények nyúlnak ki, amik "megcsapolják" az anya vérkeringését. (egyesek szerint a vámpír mítosz eredete, ennek a folyamatnak a tudatalatti felidézése)
A folyamat neve beágyazódás, vagyis az anya-magzat kapcsolat biológiai megfelelője.