Az első mozdulataim

2020.03.07

Az anyák az első magzatmozgásokat pillangószárny rebegés szerű érzésnek, apró buborékok pattogásának, lufipukkanásnak írják le, ki így - ki úgy számol be az érzésről.

Ezek azok az első pillanatok, amikor először tudatosul az anyában, hogy tényleg van valaki odabent, jól van, mozog, életjeleket ad magáról.
Ez a legtöbb nő életében egy nagyon meghatározó pont érzelmileg. Egyik pillanatról a másikra valósággá válik az, ami eddig "csak a fejében létezett". Egy kicsi ember, egy új élet, egy igazi élő kis magzat fejlődik a méhében.

Az első magzatmozgásokat általában a várandósság 16. hete körül érzékelik először (ki előbb - ki utóbb), a baba azonban sokkal korábban elkezd mozogni.

Alig 7 hetes és már spontán mozdulatokat lehet megfigyelni nála, ami a gerincoszlop lassú feszítéséből és hajlításából áll, a karok és a lábak pedig passzívan mozdulnak el ennek hatására.
Közben rohamosan fejlődik a test, a 10. héten már megfigyelhető, hogy a kezével az arcához ér, nyújtózkodik, ásít és képes behajlítani a kicsi kezeit és lábait.
Majd a 12. hétre, amikor mindössze kb. 7 cm nagyságú, már láthatjuk, ahogy szopja az ujját, nyel, finom ujjmozgásokat végez, a szájával csücsörít, ráncolja a homlokát és fintorogni is tud.
A mozgás fejlődése a 15. hétre csaknem teljesen lezárul, ami azt jelenti, hogy a 15 hetes kis magzat már minden mozgásmintát produkálni tud, amit majd a születése után, újszülöttként fogunk látni nála.

Megfigyelték azt is, hogy méhen belül minden babának megvan a saját, csak rá jellemző mozgásmintája, kedvenc testhelyzete és reakciói.