Az egypetéjű iker

2019.07.31

A megtermékenyített petesejt valamikor az életének az első 13 napjában egyszer csak spontán kettéhasad és létrejön a legcsodálatosabb természetes anomália: az egypetéjű iker.

Annyira rejtélyes ez a folyamat, hogy jelenleg nem ismerjük a pontos okát.

Az egypetéjű ikrek tulajdonképpen egymás klónjai. Megtermékenyítéskor egy petesejt és egy hímivarsejt kapcsolódik össze, létrehozzák az emberi élet legelső sejtjét, majd elindul a sejtosztódás, miközben halad a méh felé, hogy beágyazódjon.

Az egypetéjű ikrek esetében a sejtosztódás közben egyszer csak megtörténik a sejthalmaz teljes két részre osztódása és az egyből kettő lesz.

Az ikrek életét és tovább fejlődését nagymértékben meghatározza a kettéhasadás időpontja. Ugyanis az osztódó sejthalmaz, már nagyon korán - 8 sejtes állapotban - komoly változásokon megy keresztül. Egyik része alkotja a méhlepényt és a sejthártyákat, míg a másik részéből fejlődik ki maga a gyermek. Ha az ikerré osztódás még e változási folyamat előtt megy végbe, akkor mindegyik embrió saját méhlepényt és magzatburkot kap.

Viszont a megtermékenyítés után a 4. naptól a sejtek már annyira fejlettek, hogy nem képesek saját méhlepényt képzeni. Így ha ekkor történik meg az ikerré osztódás, akkor közös lesz a méhlepény. Ekkor még elegendő osztódásra képes sejttel rendelkeznek ahhoz, hogy saját magzatburkot alakítsanak ki, így az embriók elkülönült magzatvízben lebegnek, de egy placentát használnak.

Közös méhlepény esetén előfordulhat, hogy az egyik iker kevesebb tápanyaghoz jut, mint a másik.

Megtermékenyítés után a 8. naptól a sejt már nem képes saját belső sejthártya kialakítására sem, így ebben az esetben az ikrek közös méhlepényen osztoznak és egy magzatvízben fejlődnek.